Ez az oldal cookie-kat (sütiket) használ a felhasználói élmény javítására. Az oldal használatával beleegyezik a cookie-k használatába. Oké
Termékek Menü

Biztonságos közlekedés gyerekekkel

Mint anya különösen érzékeny vagyok azokra a hírekre, amelyek kisgyermekek elvesztéséről szólnak. Szinte jobb bele sem gondolni, hogy ez velünk is megtörténhet. Azonban minap egy statisztikai adat jött szembe, ami azt osztotta meg velem, hogy minden tizedik 6 év alatti gyermek halála közlekedési balesethez köthető. Ezen belül is több mint 80%-a hirtelen úttestről való lelépéskor, vagy takarásból (álló jármű, vagy tárgy) mögül történő kilépéskor. Arra jutottam, hogy erről mindenképpen beszélnünk kell, hiszen itt a tavasz, amikor egyre több időt töltünk jövés-menéssel-motorozással.  Saját tapasztalataim mellett természetesen utána kerestem, hogy milyen jó tanácsokat tudnék adni közlekedésbiztonsági és a pedagógiai szempontok figyelembevétele mellett.

Kezdeném egy jó hírrel. A közel 10 éve érvényben lévő szigorított KRESZ-nek köszönhetően szerencsére drasztikusan megnőtt a gyermekülést használók száma, ami a baleseti statisztikákban is meglátszik. Egyetlen kihívás mutatkozik még ezen a téren, hogy a szülők belássák, hogy nem elég önmagában, hogy VAN gyerekülés, arra is figyeljünk, hogy MILYEN az a bizonyos ülés. Szerencsére ezen a területen évről-évre óriási fejlesztések vannak gyártói oldalról. Tudom, hogy a gyerekülések árai csillagászatiak! Én arra buzdítanék mindenkit, hogy áldozza fel a „szépséget” a biztonság oltárán. Ne az alapján válasszunk, hogy milyen kedvenc mintája van az ülésen és mennyire gyönyörűen csillog a fejrésze, hanem tájékozódjunk inkább a legfrissebb gyerekülés biztonsági tesztekről. Itt akár.

A másik nagy téma a gyalogos (vagy kis motoros) közlekedés. Hogyan tudjuk 6 év alatti gyermekünket megtanítani biztonságosan közlekedni? Egyáltalán mit várhatunk el Tőlük?
Minap tanúja voltam, hogy egy kereszteződés előtt egy 2 év körüli „örült kis motoros” száguldott a zebra felé. Az anyukája eszét vesztve rohant utána üvöltve, hogy álljon meg. Amikor már én is aggódni kezdtem és elindultam a kisfiú megmentésére, ő 1 méterrel az úttest előtt hatalmasat fékezve, mosolyogva és láthatóan nagyon büszkén megállt. Az Anyuka odaérve a következő monológba kezdett: Hát nem hallod kisfiam, hogy jobbról mekkora teherautó jön?
És képzeljük el, hogy ő valóban nem hallja, hiszen ebben az életkorban (sőt még 6 éves korig sem) fejlett annyira a gyerekek hallása, hogy megtudják az utcai közlekedésben különböztetni, hogy a hangok melyik irányból, milyen távolságból és milyen gyorsaságú, méretű jármű felől érkeznek. Így ne feltételezzük, hogy amit mi érzékelünk, azt ők is érzékelik és racionálisan fognak dönteni adott helyzetben. Feladatunk, hogy a közlekedésben szigorú keretek közé szorítsuk pici gyermekünket.
Mik ezek?
1-3 év között az utcán semmilyen szabadságot nem adhatunk gyermekünknek. Gyalogosan kizárólag kézen fogva sétáljunk. Meglát egy pillangót, vagy egy kiscicát, aki átszalad az úton, könnyen követheti, így ne bízzunk meg bennük. Kismotoron próbáljuk meg kontrollálható távolságon belül tartani. A szabadság és a sebesség élvezetét hagyjuk a parkra, vagy a játszótérre! Vannak gyerekek, akik nem szeretik fogni szüleik kezét. Bármilyen fura, akkor fogjuk meg kapucniját, vagy szerezzünk be egy hámot, mit sem törődve a szomszéd néni rosszalló tekintetével. A mi gyerekünk biztonsága a tét, ne foglalkozzunk másokkal!

3-6 év között már van értelme alapvető közlekedési szabályokat elkezdeni tanítani. Hogyan kell átkelni az zebrán? Mit tegyünk, ha nincs gyalogos lámpa? Mit jelent a STOP tábla, vagy a háromszög? 5-6 éves kor körül imádnak a gyerekek „önállóskodni”. Hagyjuk őket, hogy ők vezessen minket otthontól az óvodáig. Mondja meg ő, hogy mikor mehetünk át a zebrán. Természetesen legyünk résen, hogy bármikor közbe tudjunk lépni. Ilyenkor álljunk meg pár percre és beszéljük meg, hogy mit kellett volna másképpen csinálni és miért. Soha ne szidjuk le őket, nem szabad elvenni a kedvüket és ne is akarjunk többet tanítani, mint szükséges.
(Csupán 10 éves kor körül érnek meg annyira a gyermekek, hogy képesek legyenek az összetett döntések meghozatalára és a folyamatos koncentrációra, ami a biztonságos közlekedéshez alapvetően szükséges.)

Általában óvodás kor körül tanultnak meg a gyerekek biciklizni. Ez az egyik legjobb mozgásfejlesztő eszköz, így mindenképpen buzdítsuk őket a bicajozásra. Azonban itt még fontosabb, hogy szigorú keretek között tartsuk őket:

- Bukósisak, fényvisszaverő mellény nélkül nincs indulás.

- Sebességet korlátozzuk.

- Mindig határozzunk meg pontokat, amíg elmehet, és ott várjon meg.

- Aktív figyelem! Amikor bicajozunk, akkor nincs nézgelődés, csakis a közlekedésre figyelünk. Ha valami érdekes van, szálljunk le és úgy nézzük meg, esetleg toljuk a biciklit.
- Este soha ne induljunk el megfelelő láthatósági eszközök nélkül. A mellény napközben is hasznos, de a sötétedés beálltával a bicaj kivilágítása mellett érdemes gyermekünket -még séta közben is- villogó fénnyel ellátni, hogy az autósok időben észrevegyék gyermekünket. ( A cikk végén, vagy ide kattintva néhány ajánlott terméket is találsz!)

​Ahogy már említettem ebben az életkorban még a hallás nem elég fejlett, ráadásul érzékszerveik sem tökéletesen összerendezetlenek, a térlátás még korlátozott. Finommozgásuk, egyensúlyérzékük is fejlődésben van és akkor a szabálykövetésről meg nem is beszéltem.

Szerencsére rengetek olyan játékos fejlesztési lehetőség van, amivel csodálatos eredményeket tudunk elérni. Néhány ötlet:

  • A fent említett „aktív séta”. Játsszuk azt, hogy Te vagy az anyuka és viszel engem az oviba, piacra, doktor nénihez, játszóra stb. Ez nem csak a közlekedést gyakoroltatja, de nagyon fontos a tágabb környezet megismerésében, az irányok gyakorlásában, a térlátás fejlesztésében. ( Zárójelben jegyzem meg, hogy ilyenkor lehet beszélgetni a szembe jövő állatokról, virágokról stb. ami szintén nagyon hasznos.)
  • Hallgatós játék: Álljunk meg az utca egy forgalmas pontján és csukjuk be a szemünket. Próbáljuk meg kitalálni, hogy miket hallunk. Vajon milyen jármű érkezik? Melyik irányból? Melyik fékez nagyon? Egy teherautó döccen. Vajon miért? Gyerekek érkeznek. Merre mehetnek? Érdemes megfigyelni, hogy pár alkalom után mennyit fejlődik a gyerekek hallása. Egyre távolabbi és egyre halkabb hangokat is meghallanak.
  • Amennyiben lehetőség van rá, menjünk el egy kresz parkba. Szerencsére más sok ovi udvarán van ilyen. Ha nincs érdemes pályázatok iránt érdeklődni, mert folyamatosan vannak. (Sajnos nem minden óvodavezető figyel oda ezekre a lehetőségekre, szerintem érdemes kezünkbe venni a kezdeményezést.)
    Egyébként kisebb „kresz parkot” utcai krétával mi is rajzolhatunk az aszfaltra. Használjunk zebrát, Stop táblát, keresztutakat. Egyes településeken nagyon sok a jobb kezes utca, erre is érdemes elkezdeni tanítani a gyerkőcöt, hogy ez mit jelent.
  • Figyelem zöldövezeti Szülők! Azok a szerencsés családok, akik olyan helyen élhetik életüket, ahol nincsenek autók, gyalogos járdás és átkelők és veszélyes kereszteződések látszólag nyugalomban töltik mindennapjaikat.(ami a közlekedést illeti). Azonban ezek a gyerekek vannak a leginkább kitéve veszélynek, mert egyszer utazás, kirándulás alkalmával ismeretlen terepre tévednek és a szokásos, bevált mintákat alkalmazzák. Ők nem tudják mikor szabad lelépni a járdáról és honnan várható a veszély.  Mindenképpen szánjatok időt arra, hogy évente párszor csak abból a célból betérjetek egy nagyvárosba, hogy a közlekedést gyakoroljátok!
  • Otthoni játékok közül a legjobb a terepasztal. Itt most ne arra gondoljatok, hogy egy valódi terepasztalt kell építeni. Autós szőnyeggel, fakockákkal, fa sínekkel, legóval, duplóval, gyógyszere dobozzal és könyvekkel tökéletes várost lehet építeni. Tudom, hogy kislányoknál ez kicsit nehézkesebb, de nekik építsünk fel egy kastélyt, ahova a hercegkisasszony be van zárva és a hercegnek kell odajutni.
    A közlekedés gyakorlására nagyon sok szuper könyv és társasjáték van.
    Néhány ajánlás:
    Társasjátékok 5 éves kortól, könyvek akár 2-3 éves kortól már "bevethetőek".

   

Amit azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a legtöbb tudást és tapasztalatot a gyermek a mindennapi életben szedi össze, azaz azt csinálja, amit Tőlünk lát.
Ezért a példamutatás, a szabálykövetés a legfontosabb teendőnk. Ha mi átrohanunk a piros lámpán, mert sietünk, ő is ezt fogja tenni!

Sajnos én is azok közé a szülők közé tartozom, akik sokszor vizualizálják, hogy mi történhet és halálra aggódom magam. Ezzel együtt sokszor feleslegesen korlátozom gyermekeimet és félelmet ültetek beléjük.
Ez hiba, mert a közlekedés életünk természetes része, amire fel kell készülni ugyan, de nem szabad stresszként megélni.  6 év felett bízzunk meg gyermekünkben és szépen fokozatosan engedjünk nekik önállóságot, hogy ők is fel tudjanak készülni arra, amikor az önálló közlekedés már nem választás kérdése.

Remélem hasznosnak találtad a cikket. Iratkozz fel magazinunkra és havonta más-más témában olvashatsz a gyermekbiztonságról.

Email címem megadásával hozzájárulok, hogy a gyerekbiztos.hu oldal üzemeltetője havi magazinját részemre megküldje. Nyilatkozom, hogy az adatvédelmi tájékoztatót elolvastam és elfogadtam. ( https://www.gyerekbiztos.hu/vasarlasi_feltetelek_5 )

blog comments powered by Disqus