Hogyan tanítsuk meg a kisgyermeket biztonságosan közlekedni?

Szülőként rengeteg f elelősség nyugszik a vállunkon – különösen, amikor a gyermekünk biztonságáról van szó. Nálunk például szinte minden séta egy kisebb túrává válik. A kislányom önállóan szeret jönni-menni, motorozni, felfedezni, és ehhez természetesen joga is van. Az én dolgom pedig az, hogy biztonságot adjak neki, miközben tanítom is őt.

Az ember néha legszívesebben csak felkapná a gyerekét, és végigrohanna vele a zebrán, hogy hamar túl legyen rajta. De tudom, hogy ezzel nem segítek neki semmit. Ha azt akarom, hogy idővel önállóan és biztonságosan közlekedjen, akkor hagynom kell tanulni – még ha az időigényesebb is.

Sokkoló, de fontos: a statisztika

Minden tizedik 6 év alatti gyermek haláláért közlekedési baleset a felelős.

Ez egy rendkívül fájdalmas adat, mégis fontos, hogy tudjunk róla. Sokan azt gondolják, hogy ez csak azokra a gyerekekre vonatkozik, akik egyedül közlekednek, pedig a balesetek egy része gyermekülés nélküli vagy rosszul rögzített gyerekülések miatt történik – az autóban ülve.

Szerencsére a szigorított KRESZ-szabályozás és a kötelező gyermekülés sokat javított a statisztikákon, de még mindig akad tennivalónk. A mi felelősségünk, hogy megfelelő ülést válasszunk, és azt helyesen használjuk.

Közlekedés gyalogosan, futóbiciklivel, kismotorral – korcsoportonként

1–3 éves kor között

• Ez a korosztály még nem tud önállóan közlekedni.

• Mindenképp fogjuk a kezét, ha pedig nem megy, akkor kézen fogásra alkalmas kabátot adjunk rá, vagy akár használhatunk biztonsági hámot is – főleg forgalmas területeken.

• Motorozás, futóbicikli? Csak akkor, ha mi irányítjuk a tempót. Ne hagyjuk, hogy elszáguldjon előttünk!

3–6 éves kor között

• Ebben az életkorban már megkezdődhet a szabályok tanítása, természetesen játékos formában.

• Érdemes hagyni a gyermeket vezetni például az óvodáig – persze mi mindig mellette haladjunk, és közben elmagyarázhatjuk a helyzeteket: mikor állunk meg, mit jelent a tábla, miért nézünk szét kétszer.

• Fontos: ha hibázik, beszéljük meg vele, de ne szidjuk le. A cél, hogy tanuljon belőle, ne féljen a közlekedéstől.

5–6 éves korban

• Egyre inkább önállósodnak, de még nem elég érettek ahhoz, hogy teljesen egyedül döntsenek közlekedési helyzetekben.

• Ilyenkor már komolyabban gyakorolhatjuk a „mit tennél, ha…” típusú helyzeteket, pl.: „Ha piros a lámpa, de mindenki átrohan – te mit csinálnál?”

Kerékpározás: nem csak az egyensúly számít

​Fontos, hogy a gyermek csak akkor közlekedjen egyedül kerékpárral, ha már képes figyelni a forgalomra – ez sokszor 7-8 éves kor körül következik be.

Addig is legyen rajta bukósisak, láthatósági mellény, és a kerékpáron legyen világítás, prizma, csengő.

Tanítsuk meg: minden pillanatban figyelnie kell, mert a járművek nem mindig látják őt.

Sötétedés után csak kivilágítottan engedjük elindulni!

Webáruházunkban található: Fényvisszaverő, láthatósági kiegészítők gyerekeknek

Miért nem érzékelik úgy a közlekedési helyzeteket, mint mi?

A kisgyermekek fejlődése során:

• A hallás és térlátás még nem elég fejlett.

• Figyelmük szórt, nem tudnak sokáig egy dologra koncentrálni.

• A szabályokat nem mindig értik meg vagy nem következetesen alkalmazzák.

Ezért lehet, hogy:

• Nem hallják a közeledő autót.

• Nem látják, hogy a biciklis mikor fékez.

• Úgy gondolják: „ha anyával lehet menni, akkor mindig lehet”.

Játékos módszerek, amikkel könnyen tanulnak

• Gyaloglás játékosan: Hagyd, hogy a gyermek „vezessen” haza az oviból, közben beszélgettek a szabályokról.

• Figyelemfejlesztő játék: „Hol hallod az autót?” – csukott szemmel is megpróbálhatja.

• KRESZ-park látogatás: Remek alkalom a szabályok gyakorlására.

• Terepasztal otthon: építsetek forgalmat fakockákból, legóból.

• Könyvek, társasjátékok: Segítenek játékos formában tanulni.

Vidéken lakunk – akkor nekünk nem kell félni?

Sokan azt gondolják, hogy ha nincs autóforgalom, akkor nincs veszély sem. De pont ez a probléma. Ha a gyerek hozzászokik, hogy nem kell figyelni, akkor egy városi környezetben teljesen védtelen lesz.

Ha nem tanítjuk meg neki a közlekedési helyzeteket, nem fogja tudni alkalmazni sem a szabályokat, sem az óvatosságot. Még ha vidéken is élünk, akkor is érdemes gyakorolni velük a városi szituációkat – akár játékkal, akár szándékos tanulósétával.

A legnagyobb hatással ránk mégis mi vagyunk

A gyermek azt csinálja, amit lát tőlünk – nem azt, amit mondunk neki.

Ha te soha nem veszed fel a bukósisakot, ha átszaladsz a piroson, ha nem figyelsz, akkor ő is ezt fogja tanulni. De ha példát mutatsz – még akkor is, ha feleslegesnek érzed –, akkor a gyermeked is ezt viszi majd tovább.

Összegzés

A közlekedés nem valami rémisztő dolog, amitől félni kell – csak meg kell tanítani, gyakorolni, átbeszélni.

És igen, van, amikor nem fér bele az időbe. Van, hogy nem tanító séta, hanem csak túlélés a cél. Ez rendben van. De ha a gyereked érdekli a világ, ha önállósodni szeretne, ne állítsd meg, csak vezesd őt.

Ha csak annyit tanul meg, hogy megáll, körülnéz, megfigyeli a helyzetet, már hatalmas lépést tettünk a biztonság felé.

Gyerekbiztos csapat